Már a meccs előtt tudtam. A szezon előtti bevezetőben írtam, hogy hiányolom az altáji bizsergést, de most már a meccs előtt rengeteg jele volt, hogy mindenki ki van éhezve a férfiak társaságára.
Mikor leültem a korzóban az asztalhoz, Csabika rám nézett, és feltette a legőszintébb kérdést:
- Te érzed? - az arca szinte lángolt
- Igen! - feleltem egy nagy levegővétel után
- Serfőző volt! - közöny ült az arcára, de akkor már láttam a muslica rajt az asztal körül.
Serfy odalépett, és a reszketős kezében szorongatott kávét egyben lehúzta.
- Ó bazmeg, hát a sör a bal kezemben van! - tudtam, hogy kész van. Meg a meccsre is felkészült.
A bemelegítésnél Bodzsi meg sem szólalt. Olyan volt, mint mikor a bikának dupla búgatót adnak és a lilára kefélt makkját sárba dugná.
- Most voltam nászúton, hetek óta nem rángattam férfit! - egy Iron Man is meg tud törni, ha mostantól mindig ugyanazon a bringán kell tekernie.
A kezdés előtt Lacika mélyen a szemembe nézett, majd odafordult Serfyhez, átölelte és a fülébe dorombolt:
- Te vagy az én papamacim! Tüzelj!
És tüzelt. 25-ről. A fülében csengett Zolkó mesteri tanácsa (ha félpályán átérsz, ziccer!), de már nem emlékezett melyik félpályáról volt szó, ezért tőle szokatlanul (a megszokott bedobás lett volna) erőből laposan lőtt. Volt olyan szög, amiből úgy tűnt, ez passz lett volna, egy másik szögből talán, mintha Miki átlépte volna egy testcsellel (valójában tudta, hogy egy ilyen labda akár maradandó sérülést is okozhat) ezzel megzavarva a kapust, de ez célzott lövés volt. Márpedig ha valaki, ő tudja mi a célzott lövés, mert már vagy 10 éve rendesen be van tárazva minden hétvégén. Néha szerdán is, de csak akkor, ha hétfőn nem, mert keddenként rendszerint igen, ezzel is készülve a csütörtökre, aminek aztán vasárnap hajnalban van vége.
Fiatal barátaink nem tudhatták, hogy itt nem meleg hógolyóval dobálózás lesz, hanem duzzadt fitymájú férfiak párzási tánca fél viagrával, mert idén csak szopatunk. Aztán megtudták, mert Batu úgy beverte, ahogy egy jóképű fiú sem a Túl a barátságonban. Állítólag Pierre Woodman kiadja a gólt DVD-n. Limitált kiadásban duplalemez, rajta az "ASSist Fucker", de erről majd később.
"Dögkút" rovatunknak most nem szentelek új részt, elég annyi, hogy végre igazi castingon voltunk, mivel H. Zoltán aka ... (ide majd közösen választunk egy nem túl hetero pornós művésznevet) vállalta, hogy régen elhangolt kopott gitárján kíséri a tenor férfikórus legszebb dallamait. A koncert a végére igazi deathmetal lett, ahol háromszor is sírt a gitár és felcsendült a szóló. Horzsolt. Sajnos Lajos buzukiján elszakadt minden húr, így megint a zuhany alatt énekelte el az ismert számát:
"Hejj Lajoska, Lajoska,
Miért nem mentél a MÁV-ba,
Nem nézed, fut a szél.
Mentél volna a MÁV-ba,
Lettél volna focista,
Nem passzolsz, fut a szél!"
De a zene nem ér semmit, ha nincs hangosítás, a pályán is vannak igazi magányos hősök, akik a vállukra emelik a másikat, de mégis szeretik a terhet cipelni. Komoly kihívás két gólpasszt vállalni egy meccsen, valakinek még ennyi sem sikerül, és a kanadai táblázaton nulla ponttal zár (ritka, de van ilyen). Egy jó passz fél gól, valójában szerintem háromnegyed, de lehet inkább 90%, most, hogy jobban belegondolok inkább két gólt lőttem, mint két gólpasszt adtam, de hát ki számolja ezt, a tehetségen a szerénységemből fakad, nekem ez nem olyan fontos, számolja inkább más, ha akarja, nem érdekel, ha egy statisztikàban megelőzöm Lajost. Még akkor sem ha kettővel. És nem nevetek rajta, ha neki nulla van. N-U-L-L-A.
Tényleg csak két mondat arról, hogyan is lettem a gólok negyedének aktív részese és hogyan éltem meg a napot, amit a futball históriás könyvében ezután csak úgy fognak nevezni: „The Assists”. Kicsit idegesen kezdtem az első félidőt, annyit ültem a padon, hogy Szalai félidőben bejelölt ismerősnek, de tudtam, hogy eljön az én időm. Az első (the assist no.1) ösztönös mozdulat volt. Elsőre a kapust akartam menteni, mert Miki olyan erősen lőtte meg a labdát, hogy ha abba beleüt, biztos eltöri a kezét. Ezért bal lábbal léptem oda, az a gyengébbik, ha jól láttam a labda utána kőporos is lett. De ez igazán nem lényeges. Viszont fél szemmel láttam, hogy Zoli érkezik, ezért abban a rövid pillanatban cselekednem kellett. De tényleg semmiség. A másodiknál (the assist no.2) az igazsághoz tartozik, hogy a legenda szerint, egy villám csapott a gyárba, amikor a cipőmet varrták, így mire felfogtam mi történik már sétáltam vissza a középkezdéshez. Nekem ez tényleg nem fontos, de a gól után kinéztem oldalra, egy 4-5 éves kisgyerek ült a padon, "Péter Lajos a példaképem" póló volt rajta. Megtörölte a szemét rám mutatott, és ezt olvastam le a szájáról: "Te vagy az új hősöm!" Közben az anyukája is ezt tette, csak Leventét nézte. Meg ő igazából azt mondta, hogy "Porcig szoplak meccs után a kezdőkörben!". Nekem nem hiányzok az az egy-két gratuláció sem amit az öltözőbe menet kaptam, tényleg, háromnegyed hétre oda is értem, közben kétszer kellett tömeget oszlatni, meg már könnygázzal volt a labda is felfújva. Ha valakinek ez valóban fontos, tegye le a borítékot az öltözőbe a helyemre. Majd neki adom Lajosnak, hogy vegyen rajta gólokat. Amúgy valaki tudja mi lett az eredmény?
Jövő héten felkészül a Mozaik, akik már összeszámolni sem tudják, hogy eddig hány gólt kaptak tőlünk, azon gondolkodtam, hogy négyen álljunk-e ki, és majd 5-0 után lejön tőlünk még egy ember. Így 49 percet játszhatnak kettős emberelőnyben.
Szokásomtól eltérően a "Csillag születik" részt most általános iskolás szabályzat szerint írom meg, és érdemjegy helyett rövid szöveges értékelést kap mindenki. Amúgy is rajtam kívül mindenki egyest kapna. Zoli hármast. Lajos nullást.
Sanyi: annyiszor kellett védenie összesen, ahányszor gratuláltunk Lajosnak gól után
Miki: Szerencsére nem szóltak neki, hogy már nem a határon van, így itt tovább építette a kerítést
Csabika: este Robi hívott, hogy egy fiatalembert nem láttak a második félidő fele óta. Kibújt már az oldaladból?
Vöri: <3
Bodzsi: férfiakkal jött birkózni, de nem talált egyet sem
Lacika: szembeköpted a magyar utánpótlást
Levi: love is in the air
Batu: hátulról, szárazon
Zoli: in medias res
Nagymester T: nem értékelem túl azt a teljesítményt, hogy ha nincs az a két góllal felérő meccset eldöntő gólpassz, akkor lehet nem is nyerünk. Nem szégyen tapsolni.
Lajos: Nem kell csüggedni, itt egy rövid kis videó, valójában csak az első 20 másodperc a lényeg, benne van a nagy igazság: „A jóságot nem gólban, hanem minőségben mérik!”
