Az Úr 2015-ik évében, a gabona aratása után, de még a hajnali zúzmara előtt, hol a Tisza vonalát mikor a Teremtő ekézte rozoga szekerén két kézzel rántotta be ökrei kézifékét, így zacskó alakot írva a földbe, mit nem láthatott más csak a Jóisten. Ezen a Szent helyen egy gyermek álmot látott, maga Isten jelent meg előtte, és így szólott hozzája:
- Lajos fia Lajos! Noémi Ura, Attila szomszédja és a sör barátja, az Élet végtelen könyvében a Te neved következik, megfogom zsenge kezed és vezetlek oda, ahol a neved örökkévalóságig kőbe vésheted! Holnap napnyugta után kelj útra, edd meg a kenyeret és idd meg a sört mit én adtam Neked, hátad ne nyomja sok súly a hosszú út előtt így csak a sima talpú sarud vedd magadhoz, nyergeld fel leghűségesebb lovad, Csepelt, eredj a kolosszeumhoz, és keresd meg a Hitehagyók társaságát. Testüket zöld lepel fedi, min a mohó falánkságot hirdetik, vezetőjük Hitetlen Tamás, hajánál csak a tekintete sötétebb, hű segédje Dávid Csillagom, kinek rusnya pofáját a pokol tüze festette vörösre, és a misebort már pénteken megitta. Vezesd Őket végig a bűnbánat útján, hisz viselkedésük maga a nyolcadik főbűn. A Tudás magját már rég elültettem benned, amit Te évekig öntöztél malátának könnyével, így elérkezett az idő a szüretre. Eredj gyermekem, az ellenfél már a város falait döngeti!
Lajos így is tett, a kenyeret megette, a sört megitta, elköszönt asszonyától és gyermekétől, ki szeplőtelenül fogant és fényképe minden második pénztárcában ott van. Megülte szürke lovát, és a Kolosszeumhoz vezető útról letért, hisz tudta, hogy a Hitehagyók a Kapzsiság házában lesznek.
- Barátaim! Kövessetek! Vezetlek benneteket, hisz a Gonosz játékában csak úgy nyerhetünk, ha testünk mozgása eddig soha nem látott formát ölt!
- Húzzál el a faszba! Ez nem kóser hely!
Lajos tudta, hogy itt a szavak már mit sem érnek, haragja oly özönvizet indítana, hogy még Mózes Testvérünk is a nyakát szegné.
Mikor a nap már régen sötétségbe borult, és az indiánok földjét világította, megkezdődött a Szent Háború. A város falai omladoztak, az ellenfél már a bástyán másztak fel, még Borissza Dávid is hátrafelé nyilazott a lovon, a királyság elveszni látszik. De akkor megnyílt az ég, Lajos lábát a szél repítette, akaratával a hegyeket is elmozgatta a sötét Borsodba, a szűz lányok könnyeit a folyó vízével mosatta le. A feléje hajított labdánál Ő a lábát, Jézus Urunk meg a testét emelte meg, eltalálva a várkapu sarkát, mivel örökre bezárta azt, megvédve Hitehagyó népét. Az asszonyok sikítottak, a gyermekek éljeneztek, a férfiak elmondtak egy miatyánkot még a sokat látott Kígyó is csak egy Ámennel felelt. A nép leborult előtte és, a bocsánatért esedezett, hisz ez a mozdulat ismeretlen volt számukra, Isteni jelenés volt, a szomszédos templomban a Szűz Mária szobor is könnyezni kezdett, nem látott még ilyet emberfia, többen örökre megvakultak. A vállukon vitték le a csatamezőről, a környékbeli szüzek minden nyílásukat kikészítették, a korábban hitehagyó gyermek is levette „The Assists” feliratú lepeljét és újra hitt Istenben. Hitetlen Tamás állt a tömeg élére és szólt az emberekhez:
- Nem Lajos ő basszátok meg, Lajos Próféta!
Ámen.
